Egy kép többet mond ezer szónál. Az alábbiakban megpróbálom bemutatni azokat a helyeket, ahol viszonylag sűrűn megfordulok a városban. Az első résszel ellentétben most inkább saját élményeimet, tapasztalataimat osztom meg veletek.

Darhan ha nem is a legszebb, legmodernebb város, számomra azért nagyon jó választás, mert sok és jó étterem található itt, és ami a legfontosabb: mind nagyon olcsó. Az egyetem környékén található menzákon kívül az alábbi helyekre járunk sűrűbben: Sondor café, Angel café, Bulgogi family koreai étterem és meccsnézés esetén az Empire. Mindegyikre jellemző a kedves kiszolgálás mellett, hogy több kis teremből áll, sőt a termeken belül paravánokkal választják szét az asztalokat, így a családok, baráti társaságok nem zavarják mások nyugalmát. Valamint nem rontjuk egymás étvágyát, kést ugyanis a legritkább esetben adnak az étel mellé, így a rágós, csontos darabok feldolgozása, trancsírozása leginkább kézzel történik. Sokszor hallottam már, hogy vannak helyek, ahol a hangos böfögés a kultúra része, az ételnek szóló dicséret. Mindig is szerettem volna ilyen helyen élni. Sajnos Mongólia nem tartozik ezen helyek közé, de egy-egy szolid böffentést itt is megengednek maguknak az emberek.

A nyíl segítségével itt is végignézhetők a képek, kattintás esetén pedig új ablakban, címmel együtt nyílnak meg. Ha nem látnád a képet kattints ide, vagy telepítsd a felugró ablakból az Adobe Flash Playert. Képek az indafotón: itt.

Az éttermek mellett szinte napi látogatója vagyok a номин (Nomin) bevásárlóközpontnak, amit már ismerhettek.

Leginkább a METRO áruházhoz tudnám hasonlítani, ugyanis ez is akkor olcsó, ha nagy tételben vásárolsz, és nem ritka hogy szembe jön veled egy targonca. Szerintem a szemetesekre specializálódtak, ugyanis minimum harminc féle kuka választható megszámlálhatatlan színkombinációban.

Az áruház épületében található még két étterem és rengeteg kis üzlet is, ezek egyikében Darhanban készített kiváló minőségű báránybőr kabátokat vásárolhatunk. (A képen rajtam látható darab ára 60000 Forint, a kedves eladó hölgy 7000 Forint kedvezményt ígért. Nem éltem vele.)

A bejárat előtt helyiek árulnak zöldségeket és otthon készített befőtteket, savanyúságot. Nyár végén volt a dinnye szezonja, az itteni dinnyék maximum tekegolyó nagyságúra nőnek, ízük nem annyira édes, mint az otthoniaké. 

Szűkebb lakókörnyezetemben, a kollégiumban ma került megrendezésre az emeletek közötti sport vetélkedő. Kivételesen focimeccsek is zajlottak, először a lányok, utána pedig a fiúk között. Az azért látszik, hogy itt nem nemzeti sport a futball, de a lelkesedés megvolt. A képek között a lányok meccsén a "Második emelet" csatára éppen tizenegyest értékesít. Az ő két büntetőből elért góljával kiütötték a "Harmadik emelet" lányait. Én szerényen a pálya széléről szurkoltam, mert bár beállhattam volna az emeletem csapatába, senkit sem szerettem volna megbántani azzal, hogy az utolsó pillanatban kiszorítom a játékból.

A következő képen a kollégium szemétgyűjtője látható, és egy koszos boci, amint békésen turkál a kidobott dolgok között.

Bár a kórházban még nem jártam, és nem is szeretnék különösebben, érdekességképpen álljon itt pár kép a helyi védőnőképzőről, újszülött osztályról (ahonnan éppen hazavinni készülnek egy jól bebugyolált csecsemőt) és a kórházról. Parkja ha nem is a legszebb, de mindenképpen nyugalmas.

 A következő poszt a mongol sörökről szól majd.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.