Három hónap, képekben
2010.12.02. 11:41
Nem csak az év, de az én mongóliai kirándulásom vége is egyre közelít, ez tipikusan az az időszak, mikor visszatekintünk az elmúlt hónapokra és elemezzük a velünk történteket. Én ezt 14 kép segítségével szeretném megtenni, melyeket önkényesen választottam ki Mongólia című mappámból. A válogatási szempontok tortájában csak kis szelet jutott a táj szépségének, a kép minőségének, a legnagyobb hangsúly a képhez kötődő emlékeken volt.
Időrendben talán a következő kép készült el először.
Iskolánk igazgatónője közös vacsorára invitálta a külföldieket, a kedves gesztus megalapozta a barátságot az amerikaiak, a koreaiak és köztem.
Szintén nem sokkal érkezésem után kerítettünk sort az Amarbayasgalan apátság megtekintésére, ahol volt szerencsém pár szót váltani Mongólia miniszterelnökével, akivel közös fénykép is készült, a balomon látható.
Az apátsághoz tartozó Buddha szobor tövében készült a következő kép, amely hűen mutatja be a képzeletünkben élő mongol tájat: kék ég, zöld fű, szép hegyek és jurták, ráadásként jómagam.
Az apátság megtekintését a grillezés követte, a tradicionális mongol Khorkhog mellett saslikot is készítettünk.
A természet után következzen az ipar, nagy élmény volt a darhani fémöntöde meglátogatása, természetesen biztonsági sisakban.
Az iparnál és a "wear helmet" jeligénél maradva jöjjön ez az erdeneti túrán készült kép, mikor is a világ tízedik legnagyobb bányáját és a rá épülő gyárakat, üzemeket látogattuk meg.
Kintlétem során megismerhettem az igazi mongol vendégszeretetet is, Nagi barátom kisebbik fiának első hajvágásakor készültek a következő képek.
a társaság legidősebb tagja végzi el az első vágást, melynek a kissrác jól láthatón nem különösebben örül
az ünnepséget záró lakoma
Öt bejegyzésben számoltam be a túráról, melynek során a Sainsand mellett található energizáló központba látogattunk, ekkor készültek a következő képek:
napfelkelte a sivatagban
szabadon legelésző tevékkel
séta a Fekete hegyre
a hegyen a szélbe kiáltott álmok valóra válnak
Az utolsó előtti kép az orhoni lovastúrán készült, melynek során elképesztő bátorságról tettem tanúbizonyságot: megültem ezt a kis fakót.
Az egyelőre utolsó kép a város határában készült, a középen "t" betűt formázó alak vagyok én. (Egyelőre, mivel még bízok jó képek születésében, mondjuk a hétévégén Ulánbátorban.)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.