Tegnap pénz állt a házhoz. Persze nem a lottón nyertem, még csak nem is Black Jack sorsjeggyel (ami egyébként nagy kedvencem), egyszerűen a kezembe nyomták a novemberi fizetést. Mivel Mongólia hivatalos pénze, a Tugrik igencsak gyenge valuta, ráadásul nem használnak fém érméket, így elég vaskos köteg bankó ütötte a markom. Hiába azonban a nagy mennyiségű papír és rajtuk a sok nulla, továbbra is a Tesco  Hoмин gazdaságos termékek fogyasztói csoportjába tartozom.

Apropó Hoмин! A pénzosztást követően természetesen kedvenc szupermarketembe vezetett az utam, ugyanis a pénz nem boldogít, de az amit rajta vehetünk annál inkább, még ha jelen esetben csak szalonnára, tojásra, majonézre, paprikára és mandarinra gondolunk is. Könnyű nekem örömet szerezni.

Persze ez a poszt nem az én étkezési szokásaimról szól, történt egyéb érdekesség is a boltban. Érdekesség, ami otthon említésre sem lenne méltó.

A polcok között sétálván érdekes hangokra, annál is érdekesebb színű hajra és bőrre lettem figyelmes: szőke, néger. Persze nem egyazon emberen, de hat megszeppent amerikai fiatal nem mindennapi látvány Darkhanban.

A helyi szokásoknak megfelelően köszöntöttük egymást, és ez az ami igazán tetszik Darkhanban: a külföldiek közötti összetartás. Akár egy étteremben, akár az utcán futunk össze ismeretlenekkel mindig köszöntjük egymást, és az esetek többségében ez az ismeretlen, akivel az angol nyelv ismeretén kívül két dolog közös bennünk: a bőrünk színe és a szemünk formája a későbbiekben általában csatlakozik a társaságunkhoz. Így ismerkedtem meg Warrennal, az ausztrál sráccal, a koreaiakkal, a német és svájci lányokkal és az amerikai önkéntesekkel is. Persze ez kivitelezhetetlen lenne egy nagyobb, nemzetközibb városban, de itt az Isten háta mögött ez egy nagyon szép szokás.

A bevásárló amerikaiak egyébként tanulni jöttek a városba, legalábbis ezt állították, de rövid diskurzusunk alatt szóba került a Biblia is, márpedig nem én hoztam szóba, így szerintem látogatásuknak valamilyen vallási tartalma is lehet. Integrációjukban én már valószínűleg csak epizódszerepet vállalhatok, mához két hétre ugyanis otthon fogok töltött káposztát falni, de a darkhani külföldiek jó szokása távozásom után is megmarad.

Ennyit a szentimentális vonalról. Egyéb hír a városból, hogy nagy szél kíséretében megérkezett a kemény hideg. Az emberek lába térdtől lefelé nem látszik a havat fújó szél miatt, Omega koncert hangulatot kölcsönözve a tájnak, körbe is néztem, hátha szőke fürtöket látok, de Kóbor Jani nem itt telel. A másik jó hír, hogy így nem látszik a helyi piacon vásárolt kínai bakancsom, mely az itteni elvárásoknak megfelelően inkább meleg, mint szép, de leginkább büdös.

A otthoni példát követve tehát itt is hűvösebb lett a levegő, bár vasárnap enyhülés, csupán mínusz hat fok várható.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.