"Energizálás történik..." - mondta Tihanyi Tamás távgyógyító a szépemlékű Budapest TV ezoterikus témájú műsorában, a képernyőn keresztül küldve az energiát a fővárosi kisnyugdíjasoknak. A videó megtekintése kihagyhatatlan élmény.

vigyázat, hosszú poszt következik!

Itt a távoli Mongóliában kicsit komolyabb szinten űzik az energizálást, spirituális szintre emelve az ezotériát, így a buddhista vallás keretei között jártuk végig a sivatag zarándokhelyeit.

Mint említettem, már napfelkelte előtt felkeltünk, hogy csoportosan gyönyörködjünk a sivatag felett kelő nap első, narancssárga sugaraiban.

napfelkelte a sivatagban

A korai kelésnek hála az én szemeim még pont csak annyira voltak nyitva, hogy fájdalom és retina károsodás nélkül élvezzem a jelenséget.

A vallásosabbak kék selyemkendővel fogták fel a napsugarakat.

Hiába a felkelő nap, a szélnek is köszönhetően olyan hideg volt a sivatagban, hogy két nadrágban és három pólóban is az arcomra fagyott a fenti képen látható mosoly, így egész nap vidám ábrázattal jártam a Góbit.

Következő állomáshelyünk egy óriási harang volt, melyet háromszor kongattunk meg a buddhista szokásoknak megfelelően.

harang a hajnali sivatagban

Fehér oszlopokkal jelölt utunk az energia központba vezetett minket, ahol több szertartást is megfigyelhettem, melyek lényege szerintem a megtisztulás, a feltöltődés, az imádság és a közösségi szellem kialakítása volt, valamint egy kis vodka elfogyasztása, az alkohol köztudottan segít spirituális élmények átélésében. 

Miután mindenki felmelegedett az ajándékboltban és megcsodálta az apátság épületeit, a képen is látható kőhalomhoz sétáltunk, hogy egyesével belefújjuk rossz gondolatainkat, problémáinkat, ezáltal megszabadulva tőlük.

Ezután mindenki elővette a vodkás üveget, először az anyatermészetnek locsoltak kicsit, majd saját célra használtak fel többet. Talán a vodka, talán a hit tartotta őket melegen az elkövetkezendő tizenöt percben, mikor is egy köves talajú körben ülve hagytuk hogy a Föld energiái átjárják szervezetünket, én mindenestre három perc vacogás után lemondtam az érzésről.

energizálás történik

Míg a többiek csakráit buddha szelleme járta át, én másfajta élményeket keresve körbesétáltam a szent helyet, gyönyörű sivatagi tájat fényképezve:

Góbi

Egy kövekből rakott és rengeteg kék sállal díszített emlékhelynél csatlakoztam újra a csoporthoz, ahol ők egy híres mongol dalt énekeltek el közösen, kezüket az ég felé tárva. A szél messzire vitte hangjukat, a kőhalmokon izzó füstölők illatával egyetemben.

A Hamriin khiidi szerzetesrendet alapító Danzanravjaa egykori lakhelyének megtekintése következett programunkban.

A világtól elvonultan itt élt és imádkozott évekig, valamint könyveket, azaz sutrákat írt és másolt.

Mongol barátaim a hegy minden üregében füstölőt gyújtottak, valamint elhelyezték kis adományaikat: pénzt, cukrot, kekszet, és rizst hintettek a földre, gazdagságot remélve a jövőben.

Utolsó előtti állomásunkhoz autózván egy érdekes emléktábla mellett haladtunk el, mely a semmi közepén azt hirdette, hogy ott állt Mongólia első színháza, méghozzá 1832-ben. Nem sokkal maradtak le tőlünk, az első hivatalos magyar színielőadást 1790. október 25-én tartották, az első kőszínházat pedig Kolozsvárott nyitották meg 1821-ben.

A buddhista kolostorban ma is zajlik az élet, a szerzetesek adomány fejében bárkit ellátnak jó tanácsokkal. Akik éppen nem útmutatást adnak, azok fennhangon kántálva, zümmögve imádkoznak.

Aki idáig eljutott az olvasásban, már ne adja fel, most következik ugyanis a beszámoló a tevékkel való találkozásról és a Fekete hegyen készült képek bemutatása.

Már messziről kiszúrtam a kocsiban ülve, hogy vagy különösen nagy lovak legelik a homokból kinövő száraz bokrocskákat, vagy pedig teljesül végre a vágyam, és élőben, szabadon láthatok tevét.

Ahogy közelítettünk feléjük egyre nagyobbnak tűntek. Az utolsó ötven métert már gyalog tettem meg, nehogy elijesszük őket. Megdöbbentően széles állat a teve, egy patája akkora volt, mint a fejem.

szabad teve a Góbi sivatagban

Teljesen más élmény természetes környezetében, teljes méltóságában megfigyelni egy állatot, mint az állatkertben. Később még rengeteg szabad és idomított tevét láttunk, de ez a példány volt a legnagyobb.

Elérkeztünk végül utunk legfőbb céljához, a Fekete hegyhez, melynek legendás képességet tulajdonítanak a helyiek: valóra váltja az ember álmát.

Mordor

A csúcson kialakított emlékhelyhez már csak a férfiak sétálhatnak fel, engem egy bari kisért az utamon. A szél mindent megtett, hogy ne jussunk fel, az alattunk elterülő kopár tájra letekintve pedig úgy éreztem magam, mint Frodó, aki Mordorba a végzet hegyéhez igyekszik a gyűrűvel. A következő kép ismerős lehet, innen a blog új logója:

A Fekete hegy csúcsára vezető úton

Odafentről gyönyörű panoráma tárul a szemünk elé, akármerre nézünk, csak a sivatag dombjait, buckáit látjuk, nem rondít bele a képbe semmilyen ember alkotta tárgy.

Az álmunkat egy pohár vodka elfogyasztása, és a csúcs körbejárása utána oszthatjuk meg a heggyel és általa Buddhával, illetve üvölthetjük bele a szélbe.

kecske a hegy csúcsán

Hogy én mit kívántam? Ha egyszer teljesül, elmondom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.