Дархан city 2: képek

2010.09.25. 10:10

Egy kép többet mond ezer szónál. Az alábbiakban megpróbálom bemutatni azokat a helyeket, ahol viszonylag sűrűn megfordulok a városban. Az első résszel ellentétben most inkább saját élményeimet, tapasztalataimat osztom meg veletek.

Darhan ha nem is a legszebb, legmodernebb város, számomra azért nagyon jó választás, mert sok és jó étterem található itt, és ami a legfontosabb: mind nagyon olcsó. Az egyetem környékén található menzákon kívül az alábbi helyekre járunk sűrűbben: Sondor café, Angel café, Bulgogi family koreai étterem és meccsnézés esetén az Empire. Mindegyikre jellemző a kedves kiszolgálás mellett, hogy több kis teremből áll, sőt a termeken belül paravánokkal választják szét az asztalokat, így a családok, baráti társaságok nem zavarják mások nyugalmát. Valamint nem rontjuk egymás étvágyát, kést ugyanis a legritkább esetben adnak az étel mellé, így a rágós, csontos darabok feldolgozása, trancsírozása leginkább kézzel történik. Sokszor hallottam már, hogy vannak helyek, ahol a hangos böfögés a kultúra része, az ételnek szóló dicséret. Mindig is szerettem volna ilyen helyen élni. Sajnos Mongólia nem tartozik ezen helyek közé, de egy-egy szolid böffentést itt is megengednek maguknak az emberek.

A nyíl segítségével itt is végignézhetők a képek, kattintás esetén pedig új ablakban, címmel együtt nyílnak meg. Ha nem látnád a képet kattints ide, vagy telepítsd a felugró ablakból az Adobe Flash Playert. Képek az indafotón: itt.

Az éttermek mellett szinte napi látogatója vagyok a номин (Nomin) bevásárlóközpontnak, amit már ismerhettek.

Leginkább a METRO áruházhoz tudnám hasonlítani, ugyanis ez is akkor olcsó, ha nagy tételben vásárolsz, és nem ritka hogy szembe jön veled egy targonca. Szerintem a szemetesekre specializálódtak, ugyanis minimum harminc féle kuka választható megszámlálhatatlan színkombinációban.

Az áruház épületében található még két étterem és rengeteg kis üzlet is, ezek egyikében Darhanban készített kiváló minőségű báránybőr kabátokat vásárolhatunk. (A képen rajtam látható darab ára 60000 Forint, a kedves eladó hölgy 7000 Forint kedvezményt ígért. Nem éltem vele.)

A bejárat előtt helyiek árulnak zöldségeket és otthon készített befőtteket, savanyúságot. Nyár végén volt a dinnye szezonja, az itteni dinnyék maximum tekegolyó nagyságúra nőnek, ízük nem annyira édes, mint az otthoniaké. 

Szűkebb lakókörnyezetemben, a kollégiumban ma került megrendezésre az emeletek közötti sport vetélkedő. Kivételesen focimeccsek is zajlottak, először a lányok, utána pedig a fiúk között. Az azért látszik, hogy itt nem nemzeti sport a futball, de a lelkesedés megvolt. A képek között a lányok meccsén a "Második emelet" csatára éppen tizenegyest értékesít. Az ő két büntetőből elért góljával kiütötték a "Harmadik emelet" lányait. Én szerényen a pálya széléről szurkoltam, mert bár beállhattam volna az emeletem csapatába, senkit sem szerettem volna megbántani azzal, hogy az utolsó pillanatban kiszorítom a játékból.

A következő képen a kollégium szemétgyűjtője látható, és egy koszos boci, amint békésen turkál a kidobott dolgok között.

Bár a kórházban még nem jártam, és nem is szeretnék különösebben, érdekességképpen álljon itt pár kép a helyi védőnőképzőről, újszülött osztályról (ahonnan éppen hazavinni készülnek egy jól bebugyolált csecsemőt) és a kórházról. Parkja ha nem is a legszebb, de mindenképpen nyugalmas.

 A következő poszt a mongol sörökről szól majd.

Időzónák

2010.09.22. 08:15

A tegnapi posztban azzal foglalkoztam, hogy milyen az idő, a maiban pedig arról írok, hogy mennyi az idő Mongóliában.

Röviden: hat órával járunk előrébb a magyarországi időnél. Mongólia a GMT+8-as időzónában fekszik, Magyarország alapértelmezett időzónája pedig a GMT+1.

Annak oka, hogy az eltérés hat óra, nem pedig hét, nem más, mint a nyári időszámítás, amit Mongóliában már nem alkalmaznak.

 nyári időszámítás

Október 31-ig tehát 6, utána már 7 órával járunk a magyar idő előtt.

És hogy miért olyan fontos az idő pontos ismerete?

"1999 szeptemberében Ciszjordániában nyári időszámítás volt érvényben, míg Izraelben akkor álltak vissza a szokásos időzónára. Ciszjordániai terroristák időzített bombákat készítettek elő, amit Izraelben lévő társaiknak juttattak el. Ők azonban félreértették a bombákon beállított időt, így azok egy órával korábban robbantak fel, megölve három terroristát, a tervezett két busznyi áldozat helyett."

Darhanban járt az Ősz

2010.09.21. 05:06

Darhanba tegnap beszökött az Ősz. És nem szépen, lassan, időt hagyva a felkészülésre, hanem egészen hirtelen, egyik napról a másikra. Hétvégén még félmeztelen kisgyerekek ugrándoztak a locsoló felett, és élvezték a napsütést, a 30 fokot, tegnap pedig előkerült a nagykabát.

Valószínűleg ez az egész városban engem érintett a legmélyebben, ugyanis még tegnap is volt olyan asszony, aki pólóban sétált velem szemben. Amúgy is látványosság vagyok a "fehér" bőrömmel és magasságommal, de ha ezt még télikabáttal tetézem, garantált a mosoly az emberek arcán. Kis vigaszt az nyújtott nekem, hogy este kilenckor, az amerikai Peace Corps gyűlésről hazafelé bandukolván mongol barátomnak, Odbayarnak erősen vacogott a foga. Ekkor én mosolyogtam egy kicsit a nagykabátom alól.

Az eddig megszokott pasztell színek tovább fakulnak, az iskolát új Darhannal összekötő fasor fái már sárgulnak, bár az állandó, egyenletesen nagy erővel fújó szél ellenére még nem kezdték el leveleiket hullatni.

sárguló fasor, háttérben pedig a kollégium fehér épülete késő délutáni napfényben úszva

Ha ezt a képet kicsit más szögből készítjük el talán az is világossá válik, hogy a kollégium előtt elterülő mezőn legelésző sovány teheneknek miként sikerül megőrizniük jókedvüket a közelgő hideg és az egyre kevesebb zöld fű ellenére.

száradó vadkender szegélyezi a poros utat

Bizony, a mező nagy részén igen jól megél a vadkender.

A hirtelen jött ősz hatására kicsit utánajártam, hogy mire is számíthatok az elkövetkezendő hónapokban. A következő statisztikát 17 év során összegyűjtött adatok alapján állították össze, így amikor a helyiek azt mondják, hogy népi megfigyelések alapján az idei tél a szokásosnál hidegebb lesz, érdemes a "hideg" szót komolyan gondolni.

1984 és 2000 között mért adatok alapján

Elgondolkodtató például, hogy a novemberben mért maximum hőmérsékletek átlaga -3 foknál alacsonyabb. Két, a hőérzetet nagyban befolyásoló tényező tovább súlyosbítja a helyzetet. Mivel nagyon kevés a csapadék, a páratartalom egészen alacsony, így még hidegebbnek érezzük a hideget. (Egy példa: 60 százalékos páratartalom mellett a 20 Celsius fokra fűtött lakás ugyanolyan meleget ad, mint 40 százalékos páratartalom esetén a 22 Celsius fokos.) A másik tényező a szél. Darhanban igen erős, állandó északi, északkeleti szél fúj.

Hogy mégis pozitív dologgal zárjam a bejegyzést, álljon itt egy fénykép Darhan egyetlen klasszikus értelemben vett szép épületéről, a mormonok templomáról.

Érdekesség, hogy a mormon templomokban, és azok tornyán sincs kereszt, ugyanis a mormonok nem fogadják el, hogy Jézus azért halt meg a kereszten, hogy lemossa az emberek bűneit. Szerintük minden embernek meg kell dolgoznia azért, hogy a mennybe jusson. Nekünk katolikusoknak ezért jóval könnyebb dolgunk van.

Дархан city 1

2010.09.18. 07:15

Két héttel a megérkezésem után úgy érzem elérkezett az idő arra, hogy kicsit jobban bemutassam Darhan városát, ahol élek. Bár most nem a saját élményeim kerülnek előtérbe, senki ne ijedjen meg, a hossza ellenére a bejegyzés érdekes lesz.

A város 700 méterrel fekszik a tenger szintje felett, Ulánbátortól 230 kilométerre északra, az orosz határtól 120 kilométerre délre.


Nagyobb térképre váltás

Darhant szovjet támogatással 1961-ben alapították (szintén ebben az évben kezdte meg a működését a Tiszai Vegyi Kombinát, és kezdték el építeni a későbbi Tiszaújvárost), hogy legyen egy északi iparváros, mely képes ellátni a környező tartományokat.  '61-ig csak egy kis vasúti megálló volt itt, ma Mongólia harmadik legnagyobb városa, majd' 80 ezer lakossal. Itt halad el a Transzmongol vasút, ami a Moszkvát Vlagyivosztokkal összekötő Transzszibériai vasútvonalba csatlakozik annak 5655- ös kilométerénél, közvetlenül azután, hogy a Transzszibériai expressz áthaladt a Szelenge folyó fölött. Érdekesség: a Mongóliában és Oroszországban folyó Szelenge a Bajkál tóba ömlik deltatorkolattal, annak legnagyobb hozamú vize, novembertől áprilisig mégis majd' másfél méteres jégpáncél borítja.

A Transzszibériaiból leágazva a Transzmongol vasútvonal Moszkvát köti össze Ulánbátorral és Pekinggel.

Az ipari városban a szén, érc és kőbányák mellett a textilipar dominál, bőr feldolgozó és szőrmegyár található itt. Számunkra mégis a húskombinát a legérdekesebb, álljon itt a wikipédia vonatkozó cikke:

"1967-ben kezdődött a húskombinát építésének előkészítése. Eredetileg az építőmesteri munkákat kínai cégek végezték volna és a technológiai szerelést a magyarok. Az ebben az évben megromlott mongol-kínai-szovjet viszony miatt a koncepció megváltozott és a létesítmény teljes megvalósítása a magyarok kezébe, konkrétan a Komplex és a Gépexport külkereskedelmi vállalatokhoz került. 1968 és 1974 között épült fel a darhani húskombinát és hűtőház, ahol Holtság József vezetése alatt összesen, de nem egy időben mintegy 800 magyar szakmunkás és egy mongol ezred katonái dolgoztak, sokszor -40 fokos hidegben. Az 1974-es nyári átadást követően a gyár fényesen bizonyította és teljesítette a tervezett paramétereket és 1990-ig a magyarok folyamatosan segítették a mongol szakmunkások képzését. 2002-ben még zavartalanul működött és termelt exportra a privatizált üzem."

Valószínűleg ezen kapcsolatnak is köszönhetően Darhan 1973 óta Kaposvár testvérvárosa.

Darhan arculata a '61-es alapítás és építés miatt tehát egységes, ám ez a magyar szemnek nem feltétlenül szép. A belvárosban panel házak találhatók, melyeket nem dobnak fel zöld parkok vagy kertek, lévén az időjárás sivatagi, a talaj pedig homokos. Mivel a szemétszállítás még nem teljesen megoldott, az utcák koszosak, rengeteg eldobált lom látható mindenhol.

 Néha az az érzésem, mintha egy szemüveget viselnék, ami blokkolja a rikító színeket, és csak a barna, a sárga és a zöld pasztell árnyalatait engedi át.


 Sokat segít azonban, hogy a helyiek barátságos, mosolygós népek, és mivel nekik ez a látkép a természetes (sőt! más mongol településekhez képest Darhant szépnek mondják), jól érzik magukat az utcákon.


Mongol gyerekek locsolóval játszanak a késő szeptemberi melegben.

Mint azt már korábban is írtam a város két részből áll, új és öreg Darhanból. A két városrészt az Ulánbátorba vezető út választja szét. Új-Darhan mondható az egyetemi városrésznek, a műszaki mellett itt található az agrár egyetem is, melyhez középiskola is tartozik.

a kollégium nyugati oldala, az én szobám a földszintem található és keletre néz

Nem szevedünk hiányt a sok diákra építő olcsó éttermekben, menzákban sem, de meglepő módon a tanulók nem tolongnak ezekben, délben is mindig található szabad asztal. Az árak jók, egy főétel ára körülbelül 300-400 Forint, ebben a saláta és köret is benne van.

Új-Darhanban található még a teljesség igénye nélkül több bank, étterem, posta, nyelviskola, benzinkút, konditerem és állítólag mozi is, melyben mongol filmeket vetítenek.

A Дархан city 2-ben már saját élményeimről számolok majd be.

Születésnapomra

2010.09.15. 06:32

Huszonöt éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse...

A születésnapom alkalmából rendezett kis ünnepség nem volt meglepetés, az viszont, hogy mindenki ajándékkal érkezett már annál inkább. A korábbi bejegyzésekből már megismert emberek tették tiszteletüket, valamint egy kedves fiatal tanár a mechanika tanszékről, aki mellettem ül a tanári szobában. (A jobbomon, ugyanis a balomon Dzsingisz Kán található.)

A bonbonok, italok (mongol vodka és valamilyen dél koreai szesz) és a pénztárca mellett az üveg skót viszkinek (amit igen nehézkes itt beszerezni) és a tükörnek örültem a legjobban. A meleg víz nem léte után a tükör hiánya volt a legaggasztóbb, ez most megoldódott.

A szobám méretei miatt kicsit szűkösen voltunk, de sok jó ember kis helyen is elfér (sőt még én is ott voltam, igaz?).

 Jobbomon Odbayar, aki elképesztően járatos az európai focivilágban, olyannyira hogy mikor Puskásról kezdetem beszélni, megjegyezte, hogy ugye ő volt a Kárpátok Maradonája. Balomon Nagi, a mechanika tanár, mellette Song, Koreából.

 Tsoomoo, az iskola épületeinek felőse és a jókedvű Song

Az első órákban a szokásos mederben folyt a buli, utána viszont megjött az ázsiaiak dalos kedve. Mint a legtöbb ázsiai országban, Mongóliában is nagy népszerűségnek örvend a karaoke. Szerencsére még Bulgáriában beszereztem egy ilyen programot, és hozzá rengeteg külföldi zenét. Innentől kezdve az éneklésé volt a főszerep. Már máskor is megfigyeltem, hogy a helyiek feltűnően sokat, és jól énekelnek, nem jönnek zavarba ha egy kis dalolásra kerül  sor. A nagy kedvencek a következők voltak: Backstreet Boys, Madonna, Abba, Britney Spears.

 Britney a világ végén is Britney...

Bárki bármit gondoljon is, tisztában vagyok a képességeimmel, így én csak mérsékelten vettem részt az éneklésben.

Szerencsére Sajnos egyszer a végére értünk azon rendelkezésre álló dalok listájának, melyeket egyformán ismer és szeret koreai, mongol, amerikai és magyar, így mindenki haza indult, egy jól sikerült estét zárva.

Hétvége

2010.09.13. 09:32

Egy rövid kitekintés idejéig ott folytatnám a gondolatmenetem, ahol az előző bejegyzében abbahagytam: csak a 6-0, szép volt fiúk!

És most ugorjunk 6000 kilométert keletre, és lássuk itt mi történt a hétvégén.

Pénteken este az iskola igazgatónője vacsorára invitálta az iskolában dolgozó külföldieket, egy helyi éttermbe mentünk, kilencen. Legnagyobb bánatomra senki sem próbálta ki a hungarian goulash-t, én is a diós(!) fűszerezésű csirke gulyást választottam, az itt megszokottakhoz méltóan most is akkora adagot szolgáltak fel, hogy majd' mindenki elpilledt a vacsora végére. Ilyenkor esne jól egy erős kávé, de a mongolok nem főznek (sem török, sem pedig olasz módon) kávét, porból készítik azt. Még "kotyogós" kávéfőzőt sem lehet kapni. A helyi Tiger sör azért jól csúszott.






Ha már italok! Érdekes módon az összes jó minőségű rostos üdítő sokkal olcsóbb a Coca Colánál vagy a Pepsinél, háromnegyed liter multivitamin dzsúz 100 Forintért kapható az éttermekben.

Szombaton a színház előtti téren találkoztam a koreai barátaimmal, ahol egy kisebb vásárt tartottak, leginkább zöldségeket árultak, de aki akart tevegelhetett is, az érdekes dolgok viszont a vodkás standnál történtek. A kóstoltató lányok először az egyik koreai srácnak adtak valamit, aki nagy öklenedezések közepette adta azt vissza, vízért könyörögve. Nekem ezt a kihívást természetesen el kellett fogadnom, ilyen esetekben be kell bizonyítani, hogy milyen tökös a magyar: én is kértem egy pohárral. Bár erős italra készültem, ez még engem is meglepett, nem fáztam az következő percekben (mondjuk addig sem). Nem tudom, hogy mi lehetett az üvegben, de a címkére 96% volt írva, bízok benne, hogy nem tiszta szeszt itattak velünk...


 piac a színház előtti téren

 ami nálunk a póniló, az itt a teve: egy búcsú elmaradhatatlan kelléke

 emberek hús válogatnak és kóstolnak a színház aulájában

Este egy koreai éttermbe mentünk vacsorázni, ami darhani szinten elég jó hely. Az asztalokban külön sütő rész található, ha az ember olyan húst választ az étlapról amit maga szeretne megsütni, vagy a pincér a saját asztalánál készíti el neki a választott ételt. Én bíztam a koreaiak ízlésében, akik a rendelést leadták. Ameddig az étel készült teával kínáltak minket, ami aztán nem jelent meg a számlán; a teafogyasztás korlátlan és ingyenes. Kihozták a pálcikákat is, de láthatták rajtam, hogy nem erősségem a kézügyesség, szerencsére csomagoltak pár villát is.

holnap jó minőségű képre cserélem

Az ételeket kis edénykben szolgálták föl, legalább tizenöt félét, és majd' mindegyik nagyon finom volt.

Tudom magamról, hogy ízlenek a csípős, fűszeres kínai, koreai ételek, így nem lepett meg hogy jót ettem, a számla végösszege annál inkább. Fejenként kevesebb, mint ezer forintot fizettünk. Bár kezdek hozzászokni az itteniek viselt dolgaihoz, az itteni élethez,  szerencsére az éttermi árakon még meg tudok lepődni.

Úgy érzem, viszonylag gyorsan sikerült akklimatizálódnom, mondjuk a leszállást követő negyedik órában. Eleinte fennakadtam bizonyos dolgokon, mint például az állandó és szűnni nem akaró köpködés (nem csak a férfiak részéről), valamint az utakon szabadon átkelő (bizonyos esetekben ott megálló) állatok. De mára olyan szinten illeszkedtem be, vagy szoktam meg a helyi viszonyokat, hogy kezd egyre nehezebbé válni észrevennem az európai szemnek érdekes, megdöbbentő dolgokat. Ezekből gyűjtöttem össze egy párat, felsorolásszerűen:

- A meleg víz hiánya: teljes természetességgel közölték velem, hogy meleg víz október elsején lesz, hagyományosan ekkor kapcsolják be ugyanis a kazánokat. Addig marad a már leírt 2,2 liter vizes tusolás tuningolt változata, a 6,7 literes fürdés (vízforraló+Coca Cola üveg+ásványvizes palack).

- Internet: a kollégiumban természetesen nincsen internet, az érdekesség az, hogy a tanári szobában is csak korlátozott mértékben. Megosztjuk ugyanis a LAN kábeleket, mivelhogy kevesebb van belőlük , mint számítógépből, így valaki mindig offline marad.

- Állatok: a kollégiumot a belvárossal összekötő rész ad otthont a teheneknek, és a már bemutatott kutyafalkának. Szintén itt található a "Tea house" nevű kedves kis étterem, ahol én magam is előszeretettel étkezek. A minap látottak alapján azonban elgondolkozok a folytatáson. Aki látott már nagyobb testű állatot vizelni, az tudja hogy mind az ürülő mennyiség, mind az időtartam meglepően nagy tud lenni. Na ezek a kedves tehenek pontosan az étterem bejáratában végezték a dolgukat.

- Tornaterem: a helyi csarnokokban az az érdekes, hogy parketta helyett deszka/léc borításúak, és a világításukra kísérletet sem tesznek. Általában mindkét oldalon ablakok találhatóak, ezek biztosítják a fényt, így a sötétség beálltával a játék véget ér.

- Divat: számomra meglepő módon az összes diák öltözéke megfelel a nyugati kultúrában elvártnak, lányt pedig egyszerűen nem látni magas sarkú cipő és szűk farmer nélkül.

-Autók: erről a témáról már esett szó, de a helyzet változott Darhanban. Itt már kizárólag jobb kormányos autók találhatóak, 90 százalékban Hyundai (ejtsd: hándéj) és Toyota, a maradék tíz százalékon pedig kisebb japán és koreai márkák osztoznak. Sajnos Ladát, vagy egyéb orosz autót még egyet sem láttam, pedig az orosz határ csak 150 kilométer innen. Kérdésemre a nagy fogyasztással magyarázták az orosz autók teljes hiányát. Szerintem csak nem tudnak manuális váltót kezelni, de még az automata váltós kocsik vezetése is komoly problémákat okoz nekik.

-Magyar befolyás: érdekes, de a nagy távolság (6000 km) ellenére több magyar dologgal is találkoztam a városban. Akácméz és virágméz kapható, a címkén csak magyar szöveg szerepel. Az egyik étteremben Hungarian goulash-t rendelhetünk, a másikban pedig a "Bikaver" szó szerepel a borok között. Attilát, a hunok királyát jól ismerik, néhányan mongolnak tekintik, valamint jól ismerik a kettős honfoglalás elmélete szerint a hunokkal egy időben a kárpát medencébe érkezett avarokat is, az avar szó mongolul is avar. Szintén érdekesség, hogy egy jobban értesült, és az európai focikultúrában igencsak járatos barátom jól ismeri Gera Zoltán nevét, és sajnálatát fejezte ki a svéd, később gratulált válogatottunk Moldávok elleni meccse után.

-Félénkség: részt vettem a diákok amerikai tanár által tartott angol óráján. Tom, a tanár is megerősíette, hogy nem a tehetség, vagy a szorgalom hiánya a legnagyobb probléma, hanem a diákok félénksége. Nincsenek hozzászokva, hogy több ember, esetleg idegenek előtt hangosan megszólaljanak. Ez főleg a lányok esetében kirívó.

-Jurta a panelok között: néhány ideiglenes jurta fedezhető fel a nagy panel lakótelepek között. Állítólag pár napig ezekben helyezik el a halottaikat, mielőtt eltemetnék őket.

Mára ennyi érdekességet sikerült összegyűjtenem, és mivel holnap valószínűleg nem születik poszt, hétvégenként pedig offline vagyok, nem maradt más hátra, mint most leírni a buzdító sorokat: holnapután Hajrá, Lilák!

True mongolian grill

2010.09.06. 09:10

A kolostor meglátogatása után újra beszálltunk a kisbuszunkba, hogy egy patakok szabdalta völgyben, fák által széltől viszonylag védett helyen letáborozzunk. Biztos vagyok benne, hogy a Budapest-Bamako több amatőr résztvevőjének meggyűlt volna a baja a tereppel, de a mi Ssangyong buszunk kis kipufogó-horpadások árán simán vette az akadályokat.

A kiszállás után mindenki meglepő fürgeséggel és szorgalommal látott a dolgához, az embernek az volt az érzése, hogy előre megbeszélték és felosztották a feladatokat. A busz hátujából előkerült egy sátor, egy üst, egy bogrács, egy grill asztalka, teríték, labdák és az italok, valamint a leglényegesebb: egy zsák nyers birkahús, amit azonnal le is tettek a tehénszaros földre. A hús mindeddig a csomagtartóban pihent a zsákban, mondhatjuk érlelődött.

A tanári kar hölgy tagjai egy körbe leülve nekiláttak a zöldségek megpucolásának, a hús feldarabolásának, míg a férfiak sátrat vertek, kis köveket hordtak össze, tüzet csináltak (természetesen tehéntrágyával begyújtva azt) és vizet hoztak a patakról.

 A víz a bográcsba került, a tea készítése volt az első feladat. Közben a birkahús egy részét tejfölös, sós, fűszeres pácba forgatták, másik részét nagyobb darabokban hagyva félretették. A tűzből kivett parázsló fadarabokkal megtöltötték a grill asztalkát, és ezen a parázson kezdtük sütni a bepácolt húst, méghozzá saslik formájában: a nyársra uborka és sárgarépa került a hús mellé.

 Természetesen amint megkezdődött a sütés előkerült a Chinggis Khaan vodka is, egy embernek csak az volt a feladata, hogy körbejárjon egy feles pohárral, és mindenkit a lehető legtöbbször megitasson. Barátok közt nem jelentett problémát, hogy ugyanaz a pohár járt körbe egész délután.

Miután elfogyott a finom saslik, és legalább két üveg vodka, megkezdődött a tradícionális mongol főétel elkészítése. Itt kerültek újra képbe az összehordott, később tűzbe dobott kövek. Egy nagy lezárható tetejű üstbe (ami a régi magyar tejeshordókhoz hasonló) bedobáltak pár követ, majd húst, sót, zöldséget. Ezt a műveletsort addig ismételték, míg tele nem lett az üst, ekkor felöntötték vízzel, majd ráerősítették a fedőt, és betették az egészet a tűzbe.

 forró kő, hús, só, zöldség, víz a patakból: ez a recept

Körülbelül fél óráig készült, majd sor került az ünnepélyes felbontásra. Mindenki kapott a kezébe egy meleg követ, aminek állítólag jó hatása van a szervezetre, és amit addig dobáltunk egyik kezünkből a másikba, míg ki nem hűlt.

 a csapat a forró kövekkel és a bögre szafttal

Ezután a hús szaftját bögrékbe öntötték, és ezt -kenyérrel kitunkolva- ettük meg következő fogásként. Számomra ez volt a délután csúcspontja, mert bár igencsak laktató dolog zsírt inni kenyérrel, kétszer töltöttem meg a bögrét.

A szintén a lezárt kondérból kiszedett hús lényegében a desszert volt az ebédhez. Meglepően puhára és porhanyósra sikerült elkészíteni.

Miután mindenki degeszre ette magát két csapatra osztottak minket: következett a futball. Mivel Mongóliában inkább a kosárlabdának, röplabdának és a ping-pongnak van hagyománya, itt inkább a lelkesedést lehetett értékelni, amiben viszont nem volt hiány. A sofőr remeklésének köszönhetően az én csapatom nyert 4-1-re, mi ugrathattuk tehát a vesztes felet.

Egy kis pihenő után elkészült még egy adag hús a most megismert köves módszerrel, aminek a nagy része edényekben utazott haza velünk. A haza vezető úton a jó hangulat, és az elfogyasztott öt üveg vodka hatására végig zengett a tanári kórus, olyan széles repertoárról téve tanúbizonyságot, hogy ismétlés nélkül tudták le a 135 kilométert.

A galéria itt található: picasaweb.google.hu/konyamiklos

Már péntek délután érződött az izgalom a tanári karon, két meetinget is tartottak, hogy menjünk-e meglátogatni az apátságot, félő volt ugyanis, hogy rossz idő lesz. És a rossz idő itt nem azt jelenti hogy néha beborul, és olykor megerősödik az északi, észak-keleti szél. Az itteni -sivatagi- klíma nagyon változékony, délután lehet 30 fok, estére viszont megjön a szél, és akár havazhat is. Többek között ezért is érezetem én úgy, hogy bár szeretnék menni a hétvégén, jobb ha kimaradok a döntés meghozalatából, és rábízom magam a helyiekre. A másik ok amiért nem szavaztam: egyelőre a köszönöm szó pontos ismeretére terjed ki a tudásom. Végül is megszületett a döntés: indulás szombat reggel hétkor az iskola elől. Be is gyűjtöttek fejenként 15000 Tugrikot, ami 2500 Forintnak felel meg. Arra gondoltam, hogy ez a benzint, valamint az éttermi számlánkat fedezi majd. Mekkorát tévedtem!

Péntek délután még elugrottam a helyi tornaterembe (kosárlabda pálya méretű beázott tetejű terem, melyet körben olimpiai sportolók festménye díszít, padlózata a régi etelka-sori munkacsarnok parkettájára emlékeztet). Kosárlabdázni mentem a helyiekkel, akik meglepően jól, és megdöbbentően energikusan játszanak, de én sem hoztam szégyent a kaukázusi embertípusra, egy Pau Gasolba oltott Dávid Kornél módjára szedtem a lepattanókat (nem volt annyira nehéz dolgom...) és szórtam a pontokat (jóval nehezebb dolgom volt...). A nem túl jól szellőztetett teremben körülbelül hét liter vizet vesztettem, így még nagyobb látványosság voltam hazafelé sétálván.

Másnap reggel hétkor már kint vártam a "kollégákra", amikor egy falka kutya kezdett felém futni a távolból. Nem igazán vagyok felkészülve az ilyen helyzetek kezelésére, így örömmel nyugtáztam, hogy rám sem hederítve futnak tovább mellettem.

 Azt kell, hogy mondjam, hogy a mogol időszámítás rokon ágakat mutat a bolgárral, ugyanis a megbeszéltekhez képest másfél órás késéssel érkeztett a már jól ismert típusú Ssangyong kisbusz a tanárokkal, sűrű bocsánatkérések közepette. Hála az égnek most nem száműztek a leghátsó sorba, így jó hangulatban indultunk a túrára.

 Az apátság Darkhantól nyugatra található, az út első 100 kilométerét aszfaltos, a maradék 35-öt pedig földúton tettük meg, mindössze két kisebb települést érintve. A táj gyönyörű, zöld hegyek és legelésző lovak amerre a szem ellát, a hegyek szélmentes zugaiban pedig az állatok téli tartására szolgáló, részben fedett karámok. Mivel a hegyek kopárak, így télen főleg tehénlepénnyel fűtenek, illetve főznek. Ez mindaddig volt furcsa nekem, míg délután én is így ebédeltem, de ne szaladjunk előre.

 Megérkezésünkkor előkerült pár doboz sör, és a lányok/asszonyok szendvicseket gyártottak. Miután mindenki jóllakott felkerekedtünk hogy megnézzük a 350 éve épült buddhista templomot. (Ahol kis csalódás ért. Az egyik tanár még a buszban előadta a templom történetét, ami így hangzott: Two monkeys came to found a monastery, but they met two little children. The children said the monastery will be ruined if they build there, so the monkeys killed the children and founded the temple, and they still live here. A történet alapján rengeteg majmot képzeltem el odabentre, de kiderült, hogy a tanár a monk (szerzetes) szót keverte a monkey (majom) szóval, nem kis derültséget váltva ki mindenkiből.)

 A templom belülről szép, fából, szögek nélkül készített épületek együttese, a galériában mindenki megnézheti az ott készült összes képet, itt inkább csak pár érdekességet emelnék ki. Velünk egyszerre látogatta meg az apátságot Mongólia miniszterelnöke, Sükhbaataryn Batbold (Сүхбаатарын Батболд), akivel mind a mongolok, mind a magam nagy örömére sikerült pár szót váltanom, és közös képet készítenem.

 mellettem a helyi Orbán Viktor: Sükhbaataryn Batbold, miniszterelnök

Szintén sikerült közös képet készítenünk a parlament egy másik jeles, demokrata tagjával, Chuluunbat Bat-Uul úrral, piros pólóban látható.

 Álljon itt még egy kép rólam, amint melegítőben meglátogatom a buddhisták szent helyét:

 imádságot kántáló gyerekek körében

A templomban körben, és a templomból a hegyre, a két szent emlékműhöz vezető úton végig ilyen háromszor körbeforgatandó réz hengerek találhatók, melyekben lapokat helyeztek el a szent írással, így a megforgatásukkal az elolvasásukat jelképezzük. (Már ha mindent jól értettem a szegényes angol magyarázatból.)

 Az apátság meglátogatása után piknikezni, grillezni indultunk, az ott történteket viszont egy következő posztban részletezem. Addig is hiánypótló jelleggel álljon itt egy kép rólam és egy jurtáról, ha már minden magyar ember a jurtákra asszociál mongóliával kapcsolatban, valamint meghagyom az összes kép elérhetőségét: picasaweb.google.hu/konyamiklos

Дархан

2010.09.03. 08:52

A nap első részében körbejártuk az egyetemet, kávéztam az igazgatóval, bemutattak a kar tanárainak, kijelölték a helyemet a tanári szobában, és megoldottuk a nagy rejtélyt is: megvan a feladtom! Négy dolgot kell csinálnom:

1. to repair equipment

2. to write a code of usb driver

3. to make pc controlled lab equipment

4. to help improve teacher's and student's language skills

Ezzel fognak telni a napjaim a jövő héttől, meg persze az ebédszünettel. Eddig két helyen voltunk, és mindkétszer olcsón adtak nagyon jó kaját, a mai ebédem itallal együtt 2 euróba került...


 Szeletekre vágott bárány, a köret külön egy egész tányért elfoglalt.

Hála Istennek a város mindkét szupermarketje tíz percnyi sétára van a kollégiumtól, el is mentünk vásárolni négy óra után, amikor lejárt a munkaidőm.

 szupermarket

 Az árak változóak, a vaj, a kenyér, a konzerv és a leglényegesebb, a kóla körülbelül ugyanannyiba kerül, mint otthon, egyébként kicsit olcsóbbak a dolgok. Estére áthívtam az ismerősöket egy welcome bulira, így utánajártam az alkohol áraknak, és a helyzet elkeserítő. Nem árulnak whiskyt. A vitrinben tartanak ugyan Johnny Walkert, de többe kerül, mint a magyar ár duplája, más pedig nincs. Minőségi vodka viszont már 1000 Forintért kapható, így sörrel, és vodka naranccsal koccintottunk, jól is sikerült az este.

 Atka, миклош magyar válogatott mezben és egy dél koreai lány

Dolgozik a városban nyolc amerikai önkéntes is, főként angolt tanítanak, a Peace Coprs-tól jöttek. Kettő közülük el is jött, egy házapár, a fiú nebraskából jött, a lány pedig kansasi,tehát bátran nevezhetjük őket parasztoknak falusiaknak, rendes emberek.

a dél koreai lány, Judith Németországból és az amerikaiak

Holnap pedig, ha minden igaz, kirándulni megyek a tanári karral (!) egy vallási helyre, csak az eddig szép idő közbe ne szóljon!

süti beállítások módosítása