Árpád népe, hej!

2010.11.15. 04:41

Ha valaki Mongóliába látogat három dolgot mindenképpen elvárnak tőle: hogy igyon kumiszt, hogy aludjon jurtában és hogy lovagoljon. Az első kettőt már korábban behúztam, valljuk be, sem az ivás sem pedig az alvás nem esik nehezemre, de a lovaglástól tartottam egy kicsit.

Úticélunk egy kis faluban, Orhonban található farm volt, és már az odaút is igencsak érdekesre sikerült, a Darhanból északra vezető nyílegyenes, hegyekkel körülvett út mentén ugyanis tucatjával legelésztek a tevék.

A tevékről én általában a forró sivatgra, homokdűnékre és oázisokra asszociálok, nem pedig szeles, havas, mínusz tíz fokos mongol vidékre, de úgy látszik itt is jól érzik magukat.

Orhon egy Isten háta mögötti kis falu, jeges utcákkal, parányi házakkal és jurtákkal, népviseletbe öltözött görbe lábú öregekkel. Az "O"-láb oka első tippemmel ellentétben nem a sok lovaglás, hanem a sötét, ablaktalan jurták és a vitamin szegény táplálkozás miatt kialakuló D-vitamin hiány, rachitis, angolkór.

A farm északi kerítése mögött már csak a hegyek találhatóak, akár az orosz határig is ellovagolhatnánk, anélkül hogy újabb mongol települést látnánk.

Furcsa ezt a szót ebben a környezetben használni, de kirándulásunk során "all-inclusive" ellátást biztosítottak, így érkezésünk után tíz perccel már a jurtánk kályháján rotyogott az illatos húsleves, melynek elfogyasztása után kicsit körbenéztem a farmon.

Ha várat nem is, de pofás istállót sikerült építeniük szarból ló-, és tehéntrágyából, de a vendégek részére fenntartott jurták, és a kis terasz is meglepően jól néz ki.

 jurtánk  

 kis terasz grillezéshez, inkább nyaranta használható

Sajnos nem lehetett tovább húzni az időt, a farm személyzete már lasszóval befogta a lovakat, és fel is nyergelték őket. Kis méretű, hosszabb szőrű mongol lovakat kaptunk, melyek termetük ellenére kitartásukról és erejükről híresek.

Nekem ez a fakó jutott, a barátság kialakítását már felszállás előtt megkezdtem. Az első percek furcsák voltak, de utána valahonnan jó mélyről előtört bennem Árpád vére, és egy kis ügetéssel is megpróbálkoztam. Hiába: lovas nemzet a magyar, még ha nem is tud róla... Persze azért a galopp nem kezdőknek való móka, erről az első két méteren meggyőződtem, és a tempót gyors ügetésben maximalizáltam.

Az első fél óra után már élvezni is tudtam a helyzetet, a gyönyörű téli tájat, a befagyott folyót, a szép hegyeket és azt, mikor a pihenőknél percekig vizeltek a lovak.

Két órás túránk végére kellőképpen elfáradtam, valamint a nyereg is érzékeny pontokon kezdett kényelmetlenné válni, így büszkén és boldogan szálltam le a fakómról, melyet ő is elégedett horkantással fogadott, hiába fogytam ugyanis, a kilencven kiló továbbra is megvan...

A lovak lenyergelése és megetetése után különösen jól esett a kemencében sült pizza, helyben készített sajttal. A kinti hőmérséklet még hidegebb lett a vártnál, a hőmérő mínusz huszonöt fokot mutatott, de házigazdánk szerint ez még nem hideg, az ugyanis akkor kezdődik, ha az ember el tudja rúgni a levegőben jéggé fagyott köpését... A másik általa említett hideggel kapcsolatos urban legend sajnos nem idézhető a blogon, a képzeletetekre bízom, de annyit elárulok hogy szerepel benne a pottyantós wc.

Azt, hogy a hideg viszonylagos, jól példázza a köztem és az egyik régebb óta itt élő német lány között lezajlott párbeszéd. Kérdésemre, miszerint hideg volt-e legutóbbi lovaglásakor, azt felelte, hogy nem, normális idő volt, mínusz tizenöt fok. Jól vizsgázott egyébként a felszerelésem, egy percig nem fáztam a túra során, bár reggel, miután leégett a szén és a fa a kályhánkban kicsit necces volt a helyzet.

Jurtánkban a kinti hideg ellenére jó volt a hangulat, bizonyítja ezt a következő fotó, melyen Warrennal, az ausztrál sráccal vagyok látható, aki egyébként igazolja a fejemben létező öszes sztereotípiát az ausztrálokkal kapcsolatban. Úgy, mint a néhai Steve Irwin, ő is a természet gyermeke, kiváló lovas, kutyaidomár, kemény, vidám gyerek, erős akcentussal.

A másnapi reggeli zöldséges rántotta volt, az ebéd pedig grillezett hús paprikával és cukkinivel, tehát igencsak jól tartottak minket. A két étkezés közt kerítettem sort egy hosszabb sétára, melynek során készítettem ezt a képet, a szerelvény a transzmonogol vasútvonalon közlekedik.

Hazafelé pedig teljesült a vágyam, és elkészítettük a fényképet, melyet még otthon megálmodtam a darhani google képeket böngészvén, természetesen készült belőle normális verzió is, de nem az én gépemmel, amint megkapom azt is kiteszem.

 Darhan, Miki, kutya

A bejegyzés trackback címe:

http://mongolia.blog.hu/api/trackback/id/tr632449324

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

palucci 2010.11.22. 13:41:00

Azt megállapíthatjuk, hogy a szőrös lovacska jobban áll neked mindenféleképpen, mint a szőrös ausztrál gyerek.