Jó ebédhez...

2010.10.05. 08:05

Így tél közeledtével az emberi szervezet is megpróbál felkészülni a hidegre, többet eszünk, gyakrabban érezzük éhesnek magunkat. Különösen igaz ez rám, én ugyanis az augusztusi kánikulában is viszonylag sűrűn érzem éhesnek magamat. Talán a közelgő hideg, talán a természetem miatt vált a blog egyik központi témájává az étkezés. A mai bejegyzésben megpróbálom bemutatni a hagyományos mongol ételeket, személyes kedvenceimet. Már megszokhattátok: messziről indulunk, de megéri végigolvasni.

Habár Mongólia népsűrűsége a legkisebb a világon, körülbelül 1,5 fő/km² (Magyarországé 108 fő/km², a legsűrűbben lakott Monacoé pedig több, mint 16000) azaz bőven van hely, mégis nagyon kevesen foglalkoznak földműveléssel. A füves dombok, hegyek képét a legritkább esetben szakítja meg erdő, még ritkábban szántóföld.

Annál sűrűbben láthatunk lovakat, teheneket, birkákat. A vidéken élő emberek az állatok ridegtartásával foglalkoznak, velük együtt vándorolnak. Nyáron a tágas mezőkön, fennsíkokon legeltetik őket, télen pedig völgyek szélmentes zugaiban kialakított karámokba húzódnak vissza.

Ennek megfelelően alakultak ki a hagyományos ételek. Zöldségekkel a legritkább esetben találkozunk nyers formában, de viszonylag kevésszer fordulnak elő savanyúság formájában is. Az állatoknak viszont egyetlen porcikáját sem hagyják kárba veszni. Nem jellemző az erős fűszerezés, sózás sem.

Egy átlag magyar ízlése majdnem teljesen kompatibilis a szerb ételekkel, de lényegében bármilyen irányban 500 kilométert utazva nem érhet nagyobb meglepetés minket. Ha viszont valaki 6000 kilométert utazna Kelet felé az feltétlen hozzon szalámit az érdekesebb receptekkel találkozhat.

Ilyen a már megismert, de nevén nem nevezett Khorkhog (хорхог).

 Khorkhog készítése

Általában birkából, kecskéből készítik. A főzésre szolgáló lezárható edénybe felváltva teszik a húst és a tűzben előzőleg felforrósított köveket, ízesítésül pedig krumplit, hagymát és sót. Erre egy kis vizet öntenek és lezárják az edényt, majd visszateszik a parázsra. Amellett, hogy az étel nagyon finom, a már kicsit lehűlt, de még mindig meleg köveknek gyógyító hatást tulajdonítanak.

Szintén izzó kövekre van szükség a Boodog (боодог) elkészítéshez. Kecskéből, néha mormotából készítik. A lefejezett állatot kibelezik, a májat, vesét feldarabolják, vöröshagymával és sóval ízesítik. A lábakat levágják, kicsontozzák, majd az ízesített belsőségekkel és a forró kövekkel együtt az állat testébe visszatöltik. Míg a forró kövek belülről megpárolják a húst, kívülről leperzselik, lekaparják a szőrt és kész is a boodog. Állítólag sokkal ízletesebb edényben készített változatánál.

Kevésbé bonyolult és sokkal gyakoribb étel az általam is igen kedvelt Buuz (бууз). Minden étteremben, menzán kapható.

az átlagos ebédem: buuz, saláta és "szútece" - 350 Ft

Darált húsból és apróra vágott hagymából kis labdacsokat gyúrnak, ezeket pedig nyújtott tésztadarabokba csomagolják, majd lobogó vízben készre főzik. Különösen szójaszósszal finom, de gyakran esznek hozzá salátát is, ahogy azt a képen látjátok. Darabja 45 Forintért kapható, a saláta 90 Ft.

 Szintén mindenhol kapható étel a Khuushuur (хуушуур), mely főként alakjában és elkészítési módjában különbözik a buuztól. Nagyobb, félkör alakú darabokat szaggatnak a tésztából, és két ilyen darab közé csomagolják a darált húst.

 diákok khuushuurt készítenek a kollégium éttermében

Az így kapott táskákat olajban sütik ki. Ára változó, 60 és 160 Forint között kapható darabja, öttel még a legéhesebbek is jóllaknak.

Ennek orosz változata a hazánkban is jól ismert, itt is igen népszerű Piroski (пирошки), itt a tésztába rizzsel kevert darált húst töltenek.

Meglepő módon a gulyással (гуляш) találkozhatunk a legtöbbször, majd minden kockára vágott főtt húst így hívnak, rizzsel és reszelt répából, káposztából készített savanyúsággal tálalják.

Személyes kedvencem a sült bárány hús (хонины шарсан Мах), szeletekre vágott, fokhagymával pácolt zsíros húst szolgálnak fel választott körettel, forró vas tányérban.

 egy honini sárszán máh-t legyen szíves!

Az itt bemutatott összes étel igen zsíros, tápláló, laktató fogás, a bio, vegetáriánus ételekhez szokott nyugati embert könnyen megtréfálják, ellenben jó karban tartják az ide tévedt hazánk fiát. A gyakran szabad ég alatt, keményen dolgozó mongoloknak szüksége is van a sok kalóriára, melyet ital formájában is bevihetnek.

Talán így találták ki a már említett "szútecét". Szó szerinti fordításban ez tejes-tea, de mégsem az angol királynő délután négykor fogyasztandó italára gondoljunk. A mongol verzió fele-fele arányban tartalmaz tejet és teát, melyet megsóznak, és gyakran zsírral is ízesítenek. Első kóstolásra kicsit furcsa az íze, de a harmadik bögre után már minden étkezéshez kívánja az ember a sós, forró italt.

És ha már emésztést elősegítő tejes italról van szó, végre megemlíthetjük a kumiszt, itteni nevén айраг-et, az erjesztett lótejből készített alkoholos ital Mongólia otthon talán legismertebb produktuma. Megérkezésem óta gyűjtöm a bátorságot kipróbálására, erre október tizedikén kerül majd sor. Amennyiben nem érnek nagyon kínos meglepetések elfogyasztása után, ígérem a blogon beszámolok a kóstolásról.

A bejegyzés trackback címe:

http://mongolia.blog.hu/api/trackback/id/tr622345739

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

tenegri 2010.10.26. 11:50:55

A búdzot nem vízben főzik, hanem gőzben párolják, erre külön emeletes edényt (dzsignúr) használnak. Amit vízben főznek, az a bans (банш). Milyen volt a kumisz? A nyárit kellene kipróbálnod, akkor van az igazi szezonja.

ildottore 2010.10.27. 04:53:46

@tenegri : köszi, én inkább a fogyasztásban mélyültem el, de már azt is tudom, hogy pontosan hogyan készítik! a "áireg" nem volt különösebben meglepő, sós-joghurtos finom ital, az új "sin" válozatát ittam, azt mondják az öreg "hocsin" erősebb ízű.