Már péntek délután érződött az izgalom a tanári karon, két meetinget is tartottak, hogy menjünk-e meglátogatni az apátságot, félő volt ugyanis, hogy rossz idő lesz. És a rossz idő itt nem azt jelenti hogy néha beborul, és olykor megerősödik az északi, észak-keleti szél. Az itteni -sivatagi- klíma nagyon változékony, délután lehet 30 fok, estére viszont megjön a szél, és akár havazhat is. Többek között ezért is érezetem én úgy, hogy bár szeretnék menni a hétvégén, jobb ha kimaradok a döntés meghozalatából, és rábízom magam a helyiekre. A másik ok amiért nem szavaztam: egyelőre a köszönöm szó pontos ismeretére terjed ki a tudásom. Végül is megszületett a döntés: indulás szombat reggel hétkor az iskola elől. Be is gyűjtöttek fejenként 15000 Tugrikot, ami 2500 Forintnak felel meg. Arra gondoltam, hogy ez a benzint, valamint az éttermi számlánkat fedezi majd. Mekkorát tévedtem!

Péntek délután még elugrottam a helyi tornaterembe (kosárlabda pálya méretű beázott tetejű terem, melyet körben olimpiai sportolók festménye díszít, padlózata a régi etelka-sori munkacsarnok parkettájára emlékeztet). Kosárlabdázni mentem a helyiekkel, akik meglepően jól, és megdöbbentően energikusan játszanak, de én sem hoztam szégyent a kaukázusi embertípusra, egy Pau Gasolba oltott Dávid Kornél módjára szedtem a lepattanókat (nem volt annyira nehéz dolgom...) és szórtam a pontokat (jóval nehezebb dolgom volt...). A nem túl jól szellőztetett teremben körülbelül hét liter vizet vesztettem, így még nagyobb látványosság voltam hazafelé sétálván.

Másnap reggel hétkor már kint vártam a "kollégákra", amikor egy falka kutya kezdett felém futni a távolból. Nem igazán vagyok felkészülve az ilyen helyzetek kezelésére, így örömmel nyugtáztam, hogy rám sem hederítve futnak tovább mellettem.

 Azt kell, hogy mondjam, hogy a mogol időszámítás rokon ágakat mutat a bolgárral, ugyanis a megbeszéltekhez képest másfél órás késéssel érkeztett a már jól ismert típusú Ssangyong kisbusz a tanárokkal, sűrű bocsánatkérések közepette. Hála az égnek most nem száműztek a leghátsó sorba, így jó hangulatban indultunk a túrára.

 Az apátság Darkhantól nyugatra található, az út első 100 kilométerét aszfaltos, a maradék 35-öt pedig földúton tettük meg, mindössze két kisebb települést érintve. A táj gyönyörű, zöld hegyek és legelésző lovak amerre a szem ellát, a hegyek szélmentes zugaiban pedig az állatok téli tartására szolgáló, részben fedett karámok. Mivel a hegyek kopárak, így télen főleg tehénlepénnyel fűtenek, illetve főznek. Ez mindaddig volt furcsa nekem, míg délután én is így ebédeltem, de ne szaladjunk előre.

 Megérkezésünkkor előkerült pár doboz sör, és a lányok/asszonyok szendvicseket gyártottak. Miután mindenki jóllakott felkerekedtünk hogy megnézzük a 350 éve épült buddhista templomot. (Ahol kis csalódás ért. Az egyik tanár még a buszban előadta a templom történetét, ami így hangzott: Two monkeys came to found a monastery, but they met two little children. The children said the monastery will be ruined if they build there, so the monkeys killed the children and founded the temple, and they still live here. A történet alapján rengeteg majmot képzeltem el odabentre, de kiderült, hogy a tanár a monk (szerzetes) szót keverte a monkey (majom) szóval, nem kis derültséget váltva ki mindenkiből.)

 A templom belülről szép, fából, szögek nélkül készített épületek együttese, a galériában mindenki megnézheti az ott készült összes képet, itt inkább csak pár érdekességet emelnék ki. Velünk egyszerre látogatta meg az apátságot Mongólia miniszterelnöke, Sükhbaataryn Batbold (Сүхбаатарын Батболд), akivel mind a mongolok, mind a magam nagy örömére sikerült pár szót váltanom, és közös képet készítenem.

 mellettem a helyi Orbán Viktor: Sükhbaataryn Batbold, miniszterelnök

Szintén sikerült közös képet készítenünk a parlament egy másik jeles, demokrata tagjával, Chuluunbat Bat-Uul úrral, piros pólóban látható.

 Álljon itt még egy kép rólam, amint melegítőben meglátogatom a buddhisták szent helyét:

 imádságot kántáló gyerekek körében

A templomban körben, és a templomból a hegyre, a két szent emlékműhöz vezető úton végig ilyen háromszor körbeforgatandó réz hengerek találhatók, melyekben lapokat helyeztek el a szent írással, így a megforgatásukkal az elolvasásukat jelképezzük. (Már ha mindent jól értettem a szegényes angol magyarázatból.)

 Az apátság meglátogatása után piknikezni, grillezni indultunk, az ott történteket viszont egy következő posztban részletezem. Addig is hiánypótló jelleggel álljon itt egy kép rólam és egy jurtáról, ha már minden magyar ember a jurtákra asszociál mongóliával kapcsolatban, valamint meghagyom az összes kép elérhetőségét: picasaweb.google.hu/konyamiklos

A bejegyzés trackback címe:

http://mongolia.blog.hu/api/trackback/id/tr812274335

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Mimzy27 2010.09.17. 05:32:55

Szia Miki!
Gratulálok a bloghoz!Remélem még sokáig kitartasz mert nagyon izgalmas és érdekes!Sőt úgy tűnik nekem szakmai szempontból is érdemes követnem az értékes képeknek és a vallásügyi utalásoknak köszönhetően!Csak így tovább!

ildottore 2010.09.18. 05:41:36

@Mimzy27: Köszi Bogi, ha valamit rosszul írok a buddhizmusról, nyugodtan javíts ki!