Egy nap Ulánbátorban

2010.09.02. 09:31

Sukhbat Otgonsuren, becenevén Atka és barátja vártak rám a reptéren, egy jobbkormányos Toyota Chaserrel. Mivel az autók a parkolóban mind jobbkormányosok voltak, így kicsit meglepődtem, amikor az Immigrációs Hivatal felé indulva a "rendes", jobb oldalon haladtunk. (Későb kiderült, hogy jobbra-hajts van itt is, az autók kb 70 %-a pedig japán belpiacos Toyota, Honda vagy Mitsubishi. Az autók legtöbbje autómata, és nem maradhat le róluk a spoiler, a dísztárcsa, a tanksapka dísz, a gallyrács, az extra lámpa és a matrica sem, hogy az extra visszapillantó tükrökről ne is beszéljek.)

Mivel igen korán érkeztünk és a hivatal még zárva volt, elmentünk a másik srác lakásába reggelizni, pihenni. Egy tipikus ulánbátori lakásban lakik a feleségével és kislányával, ami magyar szemmel nézve elég lelakott és egyszerű, de itteni mércével jól élnek. A Buddhának állított házi oltár a lakás elmaradhatatlan éke.

 

Mivel idők volt, elindultunk egy kis sétára Ulánbátorban. Nem a legszebb főváros amit láttam, koszos, poros és rendezetlen, de az összképet feldobta a rengeteg uniformisba öltöztetett kisikolás, akik az évnyitó ünnepségre igyekeztek egy szál virággal a kezükben, amit hagyományosan a tanárnak adnak az első nap.

 
Már az utcákon sétálva feltűnt, hogy folyamatos a duda szó, és hogy a közlekedési lámpák színét inkább csak ajánlásnak veszik az autósok, akik ráadásul azonnal lecsapnak akár 2 centiméter szabad helyre is. Nem véletlenül próbálják rendőrrel megerősíteni a forgalmasabb kereszteződéseket.

 Ami nálunk Kossuth Lajos, az Dzsingisz Kán (Чингис хаан) a mongoloknak. Az összes utca, a reptér és a parlament is róla van elnevezve, valamint most is éppen rám mosolyog innen a tanári szoba faláról.

 A séta után elmentünk beköszönni az egyetemre, majd az Immigrációs Hivatalba, ahol körülbelül 10 perc alatt sikerült mindent elintézni. Eddigre kellőképpen meg is éheztünk, így beültünk egy étterembe, ahol valamilyen japán csirkét kértem, extra jó volt; nem így a red bull, ami az otthoni verzió szénsav nélküli, rossz ízű változata. (Elmondható, hogy megvannak ugynazok a márkák, mint otthon, de az ízük teljesen más. Fantából például nem árulnak narancsosat, csak ananászosat.) Hárman fizettünk 4000 Forintnak megfelelő Tugrikot, a borravaló fogalmát nem ismerik.

Az étteremből egyből a buszpályaudvarra mentünk, és itt indult az igazi mongol kaland! A pályaudvar egy salakos parkoló, amiben három féle járműtípus található:

1. Toyota Land Cruiser taxi

2. Daewoo 20 fős kisbusz

3. Ssangyong kisbusz

Nekünk ez utóbbihoz volt szerencsénk, ott nem fényképeztem le, csak másnap a darkhani buszállomáson.

 Menetrendről szó sincs, minden akkor indul, amikor teljesen megtelik. Ez a mi buszunk esetében 15 főt jelentett, egy ember a söfőr mellett, aztán hárman a következő 3 sorban, majd én és 3 társam leghátul. Plusz a csomagok. Nem volt egy fejedelmi utazás, de miután én is szintre izzadtam magam, nem lógtam ki a sorból. Ulánbátort elhagyva kopár, füves hegyek kisértek végig, rajtuk szabadon legelésző lovakkal, birkákkal, kecskékkel és tehenekkel, elszórtan jurtákkal és télire takarmányt gyűjtő parasztokkal. Ezt a látványt a Buddha tiszteletére kék szalagokkal teleaggatott útmenti fák szakították meg, az izgalmat egy részről pedig a sofőr személye okozta, (aki az út során pontosan 44 alkalommal köpött ki az ablakon, szigorúan kettesével. Az arcokat fürkészve arra jutottam, hogy ez egyedül engem kápráztat el, de az első 5 pár csula után már az én figyelmem is lankadni kezdett.) Szóval a sofőr úgy godolta, hogy ha már slick gumikon utazunk (az első kerekeken mintát nem igazán lehetett felfedezni), megdönti az egyéni csúcsát az Ulánbátor-Darhan vonalon. Az izgalmat más részről az út mentén legelésző állatok okozták, kétszer lovak, háromszor tehenek, egyszer pedig kecskék miatt kellett "kockásra fékezni a kerekeket". (Palik L.)

 Ez a kép a még reptéri úton készült, Ulánbátorban

Nem kis örömml érkeztünk meg a Дархан táblához. A város két részből áll, régi és új Darhan, mi új Darhanban lakunk. Bőripar, textilipar és hőerőmű található a városban. Egy kis sétával megérkeztünk a kollégiumba, ahol egy két személyes szobával vártak, a fürdő részt leszámítva nem rossz kis szoba. Két ágy, két szék, hűtő, tv, evőeszköz, vízforralló, edények, rizsfőző, ágynemű van, meleg víz nincs. Állítólag eltörött egy cső és hétfőig megjavítják, én addig is kiválóan megtanultam 2,2 liter vízzel megfürdeni (ekkora ugyanis a vízforraló), meg különben sem kell túlzásba vinni ezt a higiénia dolgot...


 34 óra ébrenlét után nem kellett sokáig altatni, ébresztő másnap reggel 8:30!

A bejegyzés trackback címe:

http://mongolia.blog.hu/api/trackback/id/tr1002266119

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

tippipácsi 2010.09.17. 05:34:41

Jobb mint egy szappanopera! Folytatást!